...avagy minél őszintébben

Bach-t hallgatok és olaszozom - egyébként Bach a legjobb, ha az ember mindenáron zenét akar hallgatni tanulás közben, mondjuk én lassan idegbajt kapok tőle, át is váltok a zongoradarabjaira.

Ma voltunk sajtóreggelin, erről majd később írok, mert elvileg most se volna szabad, épp az 1000 kérdés 1000 válasz válaszát kéne átfogalmaznom, merthogy azt írja Magyarország időjárásáról, hogy nincs nagy különbség a négy évszak közt, nincs nagy hőingadozás, estébé-estébé.

Csak képeket nézegettem a görögországi nyaralásról, még 1998-ban, amikor én majdnem 8 éves voltam. És hogy pózolok! Egyébként mindig olyan voltam, nagyjából 14 éves koromban szoktam le róla, de azóta  olyannyira, hogy az iwirwe sem teszek fel olyan képet, amiről süt, hogy a kép célja csak és kizárólag a kép készítése.

És ma, amikor olyan ideges voltam egy kérdés feltevésénél, hogy közben ezerrel obogott a szívem, dadogtam és nem tudtam végigmondani... az osztályomban gond nélkül emeltem fel ötpercenként a kezem, ha nem értettem valamit, vagy vitatkozni akartam.Hogy változik az ember!

Vagy amikor annyira ideges voltam, hogy nem mertem egyedül mászkálni az étteremben? Hol az önbizalmad, LC???

Okké, akkor most megyek vissza tanulni - aztán végre megfogalmazom a szövegem a másik oldalra - ez is abból az apropóból került elhatározásra, hogy nekem mindenáron olaszul kell beszélnem, és azt az oldalt sok olasz látogatja, továbbá meg kell fogalmazni a szöveget olaszul ésegyebek:)

Amúgy rohadtl lassan haladok... ami nem is lenne gond, ha minden nap lenne ennyi kedvem meg időm, csakhát nincs.

Viszont többé nem aggódom a szavak miatt. Például rájöttem, hogyén angolul sem tudom, hogy van a villa, a terítő, a szalvéta... igaz mondjuk,hogy el tudom magyarázni, mire gondolok, aztán gond nélkül használom a szót.

Na, persze, hazaértem, összedobtam a sütit és NEM olaszoztam - tessék jól rámszólni. 

Viszont: megint belebotlottam abba a Nők Lapja cikkbe, aminek a bevezetőjén már legutóbb is megrökönyödtem. Íme:

"Egy nap. Mindenkinek 24 óra jut benne, hogy éljen. A milliárdosnak, a gyári munkásnak, a bölcsnek, a haldoklónak, az örömlánynak, az agysebésznek".

Ráadásul DB megkérdezte, hogy néz ki mostanában a napom. Nézzük csak:

9 körül: felébredek, iszom egy capuccinot, elszívok egy cigit. Felöltözöm, azzala reggelizem, elindulok vásárolni.

12: hazaérek, bepakolom a cuccokat, összeszedem az olaszt meg a laptopot, elindulok.

(utazom, olasz helyett Adrian Mole-t olvasok angolul)

12:40: megérkezem kedvenc kávézómba, kinyitom az 1000 domande 1000 risposte-t, a pasti-ból kiírom a szavakat, aztán megkeresem a gulyás recepjét olaszul, szókiírás - tudtátok, hogy a paprika így, ahogy leírom, nem a sima, hanem az őrölt pirospaprikát jelenti?

Közben vagy tízszer hallgatom végig a hozzám közel kávézó két srácot. A forgatókönyv mindig ugyanaz: a fiatalabb felhívja közeli/távoli ismerőseit, illetve közeli/távoli ismerseinek közeli/távoli ismerőseit. Megkérdezi, hogy vannak, tanulnak-e vagy dolgoznak, majd munkát ajánl, mert az lllető "pont alkalmasnk tűnik". Ezekután átadja a telefont a kollegának, aki általában megkérdezi, mire jutottak az előzővel, mert épp most jött vissza a mosdóból. És utána szépen elmondja, hogy ez egy nagyon rugalmas állás, heti 8-10 órában, havi 80-100ezres fizetéssel. Höhö.

15:30: befut DB, mindketten jelentkezünk nyelvvizsgára - ugyanazon a napon lesz, csak angol nyelven kicsit több a választási lehetőség, ő a sulijához közel lesz, én az ELTE-BTK-n. 

16:30 körül: elindulunk, még beugrom valahova nadrágot venni - helyette fehér póló lesz belőle, ami nagy rám, túl hosszú,és az anyaga sem a legjobb, de 1600 ft-ba került és TIGRISEK vannak rajta! Mióta vágyom egy tigrises pólóra:) - valószínűlegmajd pizsmának hordom. 

17:30-19:00: vacsorázunk, majd evés után többször oxigénhiányos állapotba kerülünk a sok nevetéstől, közben elmondom, hogyan változik az, hogy a városokban különböző anyagi helyzetű emberek hol laknak (ld. D.-vel tegnap erről bszélgettünk), ő pedig második világháborús viccekkel szórakoztat.

19:00-19:30: vásárolunk - zabpelyhet, lisztet, vaníliás cukrot. Veszünk egy könyvet 400 ft-ért, címe: bébiszitterek kézikönyve - végülis, ki tudja, mikor lesz rá szüksége az embernek, mondjuk augusztusban, ha megszületik az unokatestvér?

19:30-21:00: kozmetikus - nagyon nehezen tűröm, pedig már tényleg jobb a helyzet, mint tinikoromban.

21:00-22:00: hazaút, Adrian Mole.

22:00-23:00: sütisütés. Azt hiszem, megint túl sok szegfűszeget adtam hozzá, na nem baj:D a recepten kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottam végre, de amióta tudom, hogy sütni nem is olyan nehéz, azóta úgy érzem, nagy hibát csak nem vétettem.

És el is ment a nap - illetve azt hiszem, most megyek az olasz wikpediára, és olvasok valami jó kis cikket - talán enyhül az időnként elhatalmasodni látszó bűntudat-felhő.

Azt hittem, rég írtam és el vagyok tűnve, de látom, még így is ontom a bejegyzéseket (magamhoz képest mondjuk talán tényleg nem).

A tegnap eléggé... nos, ugye hülyeség úgy tervezni, hogy 12-kor végzek, mert háromnegyed 1 lett belőle, miután magamhoz tértem, 1, és mire embert faragtam magamból, már 2. Aztán D-vel találkoztunk, ittunk egy kávét, meg próbáltam tanulni, de nem láttam sok értelmét. Viszont megbeszéltük, hogy neki van egy ismerőse, aki csak olaszul tud, vele kéne beszélgetnem. 

Az olasz kegyetlen szarul ment... kéne valamit csinálnom, hogy a szavak meg is maradjanak a fejemben... azt hiszem, megint elkezdek olasz blogot írni. Ma az étkezésről lesz szó:D

A buszon egész végig zizi voltam, idegesített a sok ember, idegesített a jövőm. Úgy éreztem, mintha egy picike cérnaszál tartana a földön, ami bármelyik pillanatban elszakadhat. Hiányzott DB. Megint elkezdtem attól félni, hogy elcseszem az életem, és tudtam, hogy ha valamit görcsösen próbálok véghezvinni, az úgysem sikerül, de nem merem elengedni magam.

De ez az egész még mindig olyan ijesztő... hirtelen elkezdett hiányozni a saját szobám, meg az egész gimis lét- de azt már úgysem kapom vissza, szóval az elvileg evidens megoldás, a hazaköltözés nem létezik, mert csak ennyi értelme lehetne, ha lehetne.

Aztán munka, amit sikerült jól elbasznom - elflejtettem gumit venni - igen, shame on you, LC, hogylehetszennyirebééééna???? Szóóóval, ügyes voltam, remek.

Aztán haza, aztán D. hívott, és azt mondtam, vagy elmesélem, vagy leírom, hogy mi a gond. Nagyjából sikerült elmondanom, de... mindegy, felmentünk hozzá és ittunk teát. A legviccesebb lakás, amit életemben láttam, ugyanis ha belépsz, jobbra a konyha meg az ebédlő, ell meg egy bazinagy ágy:DDD de tetszik a megoldás, még ha csak azért is alakult így, mert a korábbi hálószobából gyerekszoba lett. Poén:)

Ja, betoldás: rájöttem, hogy engem KIBASZOTTUL érdekel a szociológia, tényleg -mi a francot csináljak???

Ittunk egy teát, aztán választott nekem könyvet - persze én nem választhattam:P 

Aztán hazavitt - a házi feladat meg: tücsökcafatok. otthon rögtön lementem kutyát sétáltatni - nagyon érdekes volt, a táskámat sem vettem le, úgyhogy minden egyes lassúlépésnél nyikorgott. Csak ez a hang volt végig a sétálás alatt, amúgy halálos csönd, néha ráléptem egy-egy falevélre. Meg is írtam az elátkozott békalány történetét.

Ma... azt mondanám, lábadozom. Reggel elmentem vásárolni, aztán irány kedvenc kávézóm, és olaszoztam picit - nem sokat, csak az ételekhez írtam ki a szavakat. Majd meg kell tanulni és olaszul írogatni.

Nagyon félek a nyelvvizsgától... és nm tudom, hogy készüljek. Minden egyes kérdést külön-külön kidolgozni nincs értelme. Szavakat tanulni és a segítségükkel próbálkozni a kérdések megválaszolásával van. Azt hiszem... jaj, nem tudom, ideges vagyok. Persze legfeljebb elmegyek egy következő nyelvvizsgára, egy vagy két hónappal később, de... vahh.

Na, most megyek olasz blogot írni, aztán jön DB. Majd megpróbálom jól elrángatni tárolódobozokat venni ;)

Azt hittem, rég írtam és el vagyok tűnve, de látom, még így is ontom a bejegyzéseket (magamhoz képest mondjuk talán tényleg nem).

A tegnap eléggé... nos, ugye hülyeség úgy tervezni, hogy 12-kor végzek, mert háromnegyed 1 lett belőle, miután magamhoz tértem, 1, és mire embert faragtam magamból, már 2. Aztán D-vel találkoztunk, ittunk egy kávét, meg próbáltam tanulni, de nem láttam sok értelmét. Viszont megbeszéltük, hogy neki van egy ismerőse, aki csak olaszul tud, vele kéne beszélgetnem. 

Az olasz kegyetlen szarul ment... kéne valamit csinálnom, hogy a szavak meg is maradjanak a fejemben... azt hiszem, megint elkezdek olasz blogot írni. Ma az étkezésről lesz szó:D

A buszon egész végig zizi voltam, idegesített a sok ember, idegesített a jövőm. Úgy éreztem, mintha egy picike cérnaszál tartana a földön, ami bármelyik pillanatban elszakadhat. Hiányzott DB. Megint elkezdtem attól félni, hogy elcseszem az életem, és tudtam, hogy ha valamit görcsösen próbálok véghezvinni, az úgysem sikerül, de nem merem elengedni magam.

De ez az egész még mindig olyan ijesztő... hirtelen elkezdett hiányozni a saját szobám, meg az egész gimis lét- de azt már úgysem kapom vissza, szóval az elvileg evidens megoldás, a hazaköltözés nem létezik, mert csak ennyi értelme lehetne, ha lehetne.

Aztán munka, amit sikerült jól elbasznom - elflejtettem gumit venni - igen, shame on you, LC, hogylehetszennyirebééééna???? Szóóóval, ügyes voltam, remek.

Aztán haza, aztán D. hívott, és azt mondtam, vagy elmesélem, vagy leírom, hogy mi a gond. Nagyjából sikerült elmondanom, de... mindegy, felmentünk hozzá és ittunk teát. A legviccesebb lakás, amit életemben láttam, ugyanis ha belépsz, jobbra a konyha meg az ebédlő, ell meg egy bazinagy ágy:DDD de tetszik a megoldás, még ha csak azért is alakult így, mert a korábbi hálószobából gyerekszoba lett. Poén:)

Ja, betoldás: rájöttem, hogy engem KIBASZOTTUL érdekel a szociológia, tényleg -mi a francot csináljak???

Ittunk egy teát, aztán választott nekem könyvet - persze én nem választhattam:P 

Aztán hazavitt - a házi feladat meg: tücsökcafatok. otthon rögtön lementem kutyát sétáltatni - nagyon érdekes volt, a táskámat sem vettem le, úgyhogy minden egyes lassúlépésnél nyikorgott. Csak ez a hang volt végig a sétálás alatt, amúgy halálos csönd, néha ráléptem egy-egy falevélre. Meg is írtam az elátkozott békalány történetét.

Ma... azt mondanám, lábadozom. Reggel elmentem vásárolni, aztán irány kedvenc kávézóm, és olaszoztam picit - nem sokat, csak az ételekhez írtam ki a szavakat. Majd meg kell tanulni és olaszul írogatni.

Nagyon félek a nyelvvizsgától... és nm tudom, hogy készüljek. Minden egyes kérdést külön-külön kidolgozni nincs értelme. Szavakat tanulni és a segítségükkel próbálkozni a kérdések megválaszolásával van. Azt hiszem... jaj, nem tudom, ideges vagyok. Persze legfeljebb elmegyek egy következő nyelvvizsgára, egy vagy két hónappal később, de... vahh.

Na, most megyek olasz blogot írni, aztán jön DB. Majd megpróbálom jól elrángatni tárolódobozokat venni ;)

Azt hittem, rég írtam és el vagyok tűnve, de látom, még így is ontom a bejegyzéseket (magamhoz képest mondjuk talán tényleg nem).

A tegnap eléggé... nos, ugye hülyeség úgy tervezni, hogy 12-kor végzek, mert háromnegyed 1 lett belőle, miután magamhoz tértem, 1, és mire embert faragtam magamból, már 2. Aztán D-vel találkoztunk, ittunk egy kávét, meg próbáltam tanulni, de nem láttam sok értelmét. Viszont megbeszéltük, hogy neki van egy ismerőse, aki csak olaszul tud, vele kéne beszélgetnem. 

Az olasz kegyetlen szarul ment... kéne valamit csinálnom, hogy a szavak meg is maradjanak a fejemben... azt hiszem, megint elkezdek olasz blogot írni. Ma az étkezésről lesz szó:D

A buszon egész végig zizi voltam, idegesített a sok ember, idegesített a jövőm. Úgy éreztem, mintha egy picike cérnaszál tartana a földön, ami bármelyik pillanatban elszakadhat. Hiányzott DB. Megint elkezdtem attól félni, hogy elcseszem az életem, és tudtam, hogy ha valamit görcsösen próbálok véghezvinni, az úgysem sikerül, de nem merem elengedni magam.

De ez az egész még mindig olyan ijesztő... hirtelen elkezdett hiányozni a saját szobám, meg az egész gimis lét- de azt már úgysem kapom vissza, szóval az elvileg evidens megoldás, a hazaköltözés nem létezik, mert csak ennyi értelme lehetne, ha lehetne.

Aztán munka, amit sikerült jól elbasznom - elflejtettem gumit venni - igen, shame on you, LC, hogylehetszennyirebééééna???? Szóóóval, ügyes voltam, remek.

Aztán haza, aztán D. hívott, és azt mondtam, vagy elmesélem, vagy leírom, hogy mi a gond. Nagyjából sikerült elmondanom, de... mindegy, felmentünk hozzá és ittunk teát. A legviccesebb lakás, amit életemben láttam, ugyanis ha belépsz, jobbra a konyha meg az ebédlő, ell meg egy bazinagy ágy:DDD de tetszik a megoldás, még ha csak azért is alakult így, mert a korábbi hálószobából gyerekszoba lett. Poén:)

Ja, betoldás: rájöttem, hogy engem KIBASZOTTUL érdekel a szociológia, tényleg -mi a francot csináljak???

Ittunk egy teát, aztán választott nekem könyvet - persze én nem választhattam:P 

Aztán hazavitt - a házi feladat meg: tücsökcafatok. otthon rögtön lementem kutyát sétáltatni - nagyon érdekes volt, a táskámat sem vettem le, úgyhogy minden egyes lassúlépésnél nyikorgott. Csak ez a hang volt végig a sétálás alatt, amúgy halálos csönd, néha ráléptem egy-egy falevélre. Meg is írtam az elátkozott békalány történetét.

Ma... azt mondanám, lábadozom. Reggel elmentem vásárolni, aztán irány kedvenc kávézóm, és olaszoztam picit - nem sokat, csak az ételekhez írtam ki a szavakat. Majd meg kell tanulni és olaszul írogatni.

Nagyon félek a nyelvvizsgától... és nm tudom, hogy készüljek. Minden egyes kérdést külön-külön kidolgozni nincs értelme. Szavakat tanulni és a segítségükkel próbálkozni a kérdések megválaszolásával van. Azt hiszem... jaj, nem tudom, ideges vagyok. Persze legfeljebb elmegyek egy következő nyelvvizsgára, egy vagy két hónappal később, de... vahh.

Na, most megyek olasz blogot írni, aztán jön DB. Majd megpróbálom jól elrángatni tárolódobozokat venni ;)

Azt hittem, rég írtam és el vagyok tűnve, de látom, még így is ontom a bejegyzéseket (magamhoz képest mondjuk talán tényleg nem).

A tegnap eléggé... nos, ugye hülyeség úgy tervezni, hogy 12-kor végzek, mert háromnegyed 1 lett belőle, miután magamhoz tértem, 1, és mire embert faragtam magamból, már 2. Aztán D-vel találkoztunk, ittunk egy kávét, meg próbáltam tanulni, de nem láttam sok értelmét. Viszont megbeszéltük, hogy neki van egy ismerőse, aki csak olaszul tud, vele kéne beszélgetnem. 

Az olasz kegyetlen szarul ment... kéne valamit csinálnom, hogy a szavak meg is maradjanak a fejemben... azt hiszem, megint elkezdek olasz blogot írni. Ma az étkezésről lesz szó:D

A buszon egész végig zizi voltam, idegesített a sok ember, idegesített a jövőm. Úgy éreztem, mintha egy picike cérnaszál tartana a földön, ami bármelyik pillanatban elszakadhat. Hiányzott DB. Megint elkezdtem attól félni, hogy elcseszem az életem, és tudtam, hogy ha valamit görcsösen próbálok véghezvinni, az úgysem sikerül, de nem merem elengedni magam.

De ez az egész még mindig olyan ijesztő... hirtelen elkezdett hiányozni a saját szobám, meg az egész gimis lét- de azt már úgysem kapom vissza, szóval az elvileg evidens megoldás, a hazaköltözés nem létezik, mert csak ennyi értelme lehetne, ha lehetne.

Aztán munka, amit sikerült jól elbasznom - elflejtettem gumit venni - igen, shame on you, LC, hogylehetszennyirebééééna???? Szóóóval, ügyes voltam, remek.

Aztán haza, aztán D. hívott, és azt mondtam, vagy elmesélem, vagy leírom, hogy mi a gond. Nagyjából sikerült elmondanom, de... mindegy, felmentünk hozzá és ittunk teát. A legviccesebb lakás, amit életemben láttam, ugyanis ha belépsz, jobbra a konyha meg az ebédlő, ell meg egy bazinagy ágy:DDD de tetszik a megoldás, még ha csak azért is alakult így, mert a korábbi hálószobából gyerekszoba lett. Poén:)

Ja, betoldás: rájöttem, hogy engem KIBASZOTTUL érdekel a szociológia, tényleg -mi a francot csináljak???

Ittunk egy teát, aztán választott nekem könyvet - persze én nem választhattam:P 

Aztán hazavitt - a házi feladat meg: tücsökcafatok. otthon rögtön lementem kutyát sétáltatni - nagyon érdekes volt, a táskámat sem vettem le, úgyhogy minden egyes lassúlépésnél nyikorgott. Csak ez a hang volt végig a sétálás alatt, amúgy halálos csönd, néha ráléptem egy-egy falevélre. Meg is írtam az elátkozott békalány történetét.

Ma... azt mondanám, lábadozom. Reggel elmentem vásárolni, aztán irány kedvenc kávézóm, és olaszoztam picit - nem sokat, csak az ételekhez írtam ki a szavakat. Majd meg kell tanulni és olaszul írogatni.

Nagyon félek a nyelvvizsgától... és nm tudom, hogy készüljek. Minden egyes kérdést külön-külön kidolgozni nincs értelme. Szavakat tanulni és a segítségükkel próbálkozni a kérdések megválaszolásával van. Azt hiszem... jaj, nem tudom, ideges vagyok. Persze legfeljebb elmegyek egy következő nyelvvizsgára, egy vagy két hónappal később, de... vahh.

Na, most megyek olasz blogot írni, aztán jön DB. Majd megpróbálom jól elrángatni tárolódobozokat venni ;)

Reeggel van, meg hideg - most már nagyon elegem van... ja, ne vegyetek komolyan, meglátjátok, hogy kurvaanyázok majd a meleg miatt:)

De miért nem lehet a hőmérséklet úgy folyamatosan 10 és 20 fok között? Jó, 25 is lehet... miért poén az, hogy 50 fok ingadozását kell folyamatosan kibírnia szegény szervezetünknek?

Hopsz, és most jutott eszembe, hogy húsvétkor megyünk Lengyelországba, ahol persze nem kizárt, hogy még esik ilyenkor a hó

Szerintem munka után elmegyek a Ferenciek terére kávézni meg olaszozni, hátha ott jobban megy, meg onnan tudokkönnyen olaszra is menni.

Szerencsére ma olyan ember jön, akivel már... fú, már háromszor találkoztam talán? Nem vagyok most olyan jókedvű, mszkálhatnékom meg vásárolhatnékom van: kéne valami tároló doboz a ruháimnak... na de majd holnap -vagy holnapután?

Néha azon gondolkozom, hogy tudok majd suli mellett dolgozni. Mert végülis tavaly sak heti 3 napot jártam be - más kérdés, hogy a hétfői előadást mindig kihagytam, mert nem fogok másfél óráért kettőt utazni, ráadásul tökéletesen elégvolt,amit a gyakorlaton meg könyvből tanultam. ja, péntekenként viszont úszni jártam. Nem tudom, szerintem majd jól igénybe veszem szüleim támogatását - pl. a nyelvvizsgát is ők fogják fizetni (az olaszt én fizetem amúgy).

Na jó, megyek inkább készülődni meg NNB-t ébreszteni -hú, de örül majd nekem:))

Na, írni kéne a máról... hááát, az egészre durván rányomta béllyegét a másnaposság - 11-kor kibotorkáltam a szobámból, és úgy látszik, fordított napot játszottunk, mert NNB és Sgan már rég fent voltak. 

Lassan indult a nap, de végül csak elkészültem szépen. Fél 2-re vártuk Eurot, fel is öltöttem a korábban említett cicás pólót:) - aztán belegondoltam, hogy én alapvetően nem szoktam embereket pólóban és bugyiban fogadni, kivéve, ha már régóta ismerem és épp takarítok, felkaptam hát a kockás rövidnadrágom - meg is állapítottam magamban, hogy hát igen, ez már elég kicsi. Meg kéne nézni, hogy lehet-e eggyel nagyobban kapni... és kiverni a hülyeséget a fejemből,hogy belefogyjak (XS-es, szóval TÉNYLEG kicsi). Aztán megállapítottam, hogy lefagy a lábam, fel is kaptam a leggicsesebb zoknimat: csíkos, bolyhos, ráadásul rá van hímezve egy abszolúte nem odaillő VIRÁG. Nem baj, megállapítottam, hogy tessék, ha valami koleszos egyetemista style, akkor az ez - amolyan "most keltem a három napig tartó sörözésből", a másnaposság is megvolt, király.

NNB erre azt mondta, hogy ez inkább diáklányos - úgyhogy muszáj volt kifejtenem, hogy nem, mert a diáklányos az rakott szoknya suliegyenruhával, esetleg csíkos combfixszel. Én most koleszos egyetemista vagyok, hö.

A találkozó minőségét sajnos eléggé rontotta, hogy sajgott a fejem, hányingerrel küszködtem, ráadásul a tegnapra időzített érzékenységi roham mára érkezett meg, ergo miközben hárman beszélgettünk, párszor majdnem elbőgtem magam pusztán azért, mert nem tudtam szóhoz jutni.

Azért sikerült produkálni azt a helyzetet, amiért olyan kellemes emlékeim voltak az előző találkozót illetően:) ezt persze az említett ember sosem akarja elhinni, pedig "hogyan érezze jól magát LC" tekintetében dobogós, ha nem első helyezett - azért tessék még párszor felfrissíteni az emlékezetemet, hogy biztos legyek benne:)

Közben érdekes megállapításokra jutottam: az egyik az, hogy ha én úgy fekszem közben, mint a döglött veréb, az azért van, mert meg se kell mozdulnom, ügyesen tevékenykedik az illető - szerensésen kezdek arról is leszokni, hogy jelezzek. Ez elvileg ugye nem jó, de rájöttem, hogy ha arra figyelek, hogy jelezzek, nem tudok magára a dologra koncentrálni. Tényleg, képtelen vagyok több helyre figyelni, ezért sem vagyok oda a 69-ért - persze, nem gond, csak akkor az arról szól, hogy a másiknak plusz - legalábbis gondolom -, én meg néha megzavarodom, hogy most akkor inkább hagyjam abba egy picit, amit csinálok, és figyeljek arra, ami jó, vagy ne hagyjam magam megzavarni és csak csináljam.

Miután elment, rájöttem, hogy megint leszakadt a polcom, össze-vissza hánytam a ruháimat, amikor kerestem valamit, továbbá olaszoznom kéne és még mindig szarul vagyok. Mellesleg a francnak sincs kedve olaszozni, mert nem látom mögötte a célt. 

Segáz, végre sírtam egy jót. Aztán lementem Sganhoz, laptoppal meg mindennel, ő meg jól rámparancsolt, és valahogy kiszenvedtem két fogalmazást.Ja, meg elkezdtem a második téma első kérdését megválaszolni - esélyesen nem végzek vele amúgy holnap délutánig, dehát... pedig a következő hétre már három témát ad, viszont akkor esélyesen nem dolgozom (bár, talán most megint visszaáll a 30-33 napos dolgokra, és akkor nesze neked, LC, aki nem dolgozik - bár, nem lenne rossz az sem).

Ugyanis, én most nem tanulni akarom a nyelvet, hanem beszélni - értelemszerűen Olaszországban. De hogy?Milyen munkát találnék, és hogyan, basszus?! NNB felvetette, hogy indulnak ilyen turnusok Olaszországba is a jelenlegi szakmámat illetően, de... nem hinném, hogy olyan nagyon tudnék én ott olasz nyelvet gyakorolni, meg annyira jó lenne az nekem, meg... bár, ha nem az, szépen hazajövök, szóóóval... csak hát, olyan kéne, amiről nagyjából tudom, hogy biztonságos. 

De ha valakinek van pincérnői/mosogatói (inkább mosogatói) állásajánlata, már megyek is!:) 

Ma szóba jött a férfiasság-nőiesség kérdése. Ez érdekes amúgy, mert én baromira nőnek tartom magam, és szerintem más is - bár D. tegnap megjegyzte, hogy azok után, amiket mondtam, ha nem állnék előtte, azt hinné, az egyik haverjával beszél. Már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy én azért is szeretek fölül lenni, mert közben nézegethetem csodásan izmos karomat, illetve én dominálok - és hogy a volt barátomnál (férfias kinézet, feminim gesztusok) egyszer azt hiszem, tettem is valami megjegyzést, hogy izmos karjaim közé vonom:DD

Továbbá szeretem a sört, és ahogy járok-kelek a világban, nem épp finom és kecses. Na jó,néha az is tudok lenni...:) 

Jaaa, ma egyszer le lett fogva a kezem, tetszett, tetszett:))

Megint hirdets-szöveg... nagyon sokan ki szokták írni, hogy sokfélék tudnak lenni - általában valami olyan szöveggel, hogy szerezkezhetnek, de vadmacskává is tud válni. Nos, ezzel az a gond, hogy ha valaki ezt írja, én rögtön arra gondolok, hogy mindezt MEG TUDJA JÁTSZANI. Pedig valahogy talán nekem sem ártana valami ilyesmit közölnöm - ugyanis, talán mert mindig aranyosan mosolygok, engem aranyos leányzónak szoktak tekinteni, amivel nincs gond, olyan IS vagyok, de ugyanígy van egy "én irányítok"-részem is, illetve egy "húzd meg a hajam, fogd le a kezem, teríts le" is. (ja, helyesbítek, igenis, még mindig szeretem a hajhúzást, hihi)

Most viszont szerintem alszom, holnap 7-kor kelek.... asszem. Várjunk, ha 10-kor jön, és nem kell hajat mosnom, csak takarítanom, végülis elég 8-kor. Úgysem tanulok előtte, ez hiú ábránd.

Remélem, mindenki érti, miért pont ezt a számot szúrtam be:

s

Mint tudjuk, nekem óriási igénym van a rendszerre - minél egyszerűbb, annál jobb. Most számlákat nézegettünk, és, hát ez minden volt, csak nem egyszerű. Az a gond, hogy annyira nincs is hatalmas igényem arra, hogy ezt átlássam, mert engem a dolog annyira nagyon nem érint  - régebbi számlák. Amire kíváncsi voltam, az az, hogy érkezett-e azóta új. Ami fura, hogy nem nagyon láttam ilyet, pedig lassan másfél hónapja lakom itt. Illetve, de, egyet, de az valami 3000 ft-ról szólt, oké, azt befizetem, de mi van a többivel?

Mindenesetre csöppet ideges lettem, és megfájdult a gyomrom, ami valljuk be, nem tl jó ómen az olasztanuláshoz. Mindegy, mert időben vagyok, tulajdonképpen aludni akartam, de felpörögtem a rendszerezéstől, meg a takarítástól, szóval remek.

Voltam úszni is,nagyon jólesett, bár nem vittem túlzásba. 20 hossz 50 méteres pályán 1 km (haúszom, az általában 60 hossz rövidebben, tehát 1500 m), utána egy kis szauna, melegvíz, de annyira virgonc voltam, hogy utána úsztam még 4-et:) több mint a semmi, na. Jólesett, na.

És most olasz...szokásos rendszerem, amíg nem pörgök fel: 5 kérdés kidolgozása, kávékészítés, 5 kérdés, egy kis net, aztán jöhet a többi. Bár, a dolog már ott meggbukott, hogy eredeti terveim szerint ezt a bejegyzést is csak

Kicsit úgy érzem magam, mint egy éve, akkor is hasonló rendszerben dolgoztam ki az olasz érettségi kérdéseket.